Település történelme

Az 1290-es évhez kötődik az első írásos emlék, az esztergomi Káptalan egy levelében. 1387-ben, de még 1542-ben is Tótkékesként említik. A középkorban a pécsváradi apátság birtoka volt. A pécsváradi Bertók apát 1656-ban szerezte vissza a falut a pécsi püspöktől, holott ekkor török megszállás alatt volt. 1686-ban említik először Kékesdként. 1869-ben a község létszáma mintegy 500 fő. A lakosság összetétele alapján jelenleg magyarnak mondható a falu. Régebben egy-két német család élt itt, de ők folyamatosan elmagyarosodtak. A lélekszám jelenleg 209 fő.Kékesd fekvéseA Zengő hegység alján fekszik, a geresdi dombság egy részeként völgybe ékelődve. A völgy része a Karasica és a Kékes patak keleti oldalról. A felszín erősen tagolt, dombos -völgyes hátság. Határos községek délről Szellő, nyugatról Erzsébet, északról Pécsvárad, Nagypall, Fazekasboda, keletről Geresdlak, Maráza.
A talajviszonyok alapján kialakult egy jelentős homok és mészkő réteg, melyet nem is oly régen még bányásztak. Talaja barna erdei és vályog. Ez az összetétel tette lehetővé, hogy szinte az övezetben lévő növények mind megtenyésznek. Éghajlata atlantikus és mediterrán – enyhén csapadékos, valamint kontinentális száraz és szélsőséges.

 

Kulturális élet

Az itteni népesség elmagyarosodása a századfordulón rohamos léptékkel hódított tért. Ennek az első szellemi atyja Merkle Adolf tanító, aki 1908-ban halt meg, emlékét még ma is őrzik e községben. Őt az 1910-es években Böringer Izidor követte. A nehéz körülmények ellenére maradandó nyomot hagyott a falu szellemi életében. Utánuk következett a falu legemlékezetesebb tanítója Merkle Adolf fia, Merkle József, akinek a kulturális fellendülés köszönhető. Fellendült a népművelés, színjátszás és a híres énekkar – mely 1932-41 között működött – amely országos versenyeken és megyei rendezvényeken nagy sikert aratott. A falu neves tanítói voltak még Kutas Károly, aki nagy szervezője volt a vidám majálisoknak és népi sportrendezvényeknek. Ekkortól beszélhetünk a most is népszerű szüreti felvonulások szervezéséről. Ő utána Horváth Ferenc nevét őrzi még a falu, aki nagy sikerrel vitte tovább elődje hagyományait, és emellett még eg yigen sikeres labdarúgó csapat szervezésében is részt vett.

Néphagyományok – Szüreti bál

Az előbb említett és legtovább fenn maradt esemény a falu életében az úgynevezett Szüreti Felvonulás. A község apraját-nagyját megmozgató esemény ez, hiszen a falu lakói úgy is mondják, hogy ez a nap felér kettő -búcsúval-. Az eseményt már jószerivel megkezdik szervezni az előző évi alkalommal- Hiszen már ekkor a következő éviről beszél mindenki. Az elmúlt tíz év a hagyományok megőrzésének legsikeresebb időszaka, hiszen tíz év óta megszakítás nélkül kerül sor a rendezvényre. A szervezőket ebben segítette az a tény, hogy ez az időszak a születések tekintetében nagy létszámú volt, és minden évre jutott utánpótlás a felvonulókhoz. Örvendetes az a tény is, hogy a községből elszármazottak gyermekei, sőt már unokái is visszajárnak és tevékeny résztvevői ennek az eseménynek.
Az eseményt megelőző 1 hónap már az előkészítések időszaka. Ekkor kerülnek elő a szülők, nagyszülők, sőt dédnagyszülők féltve őrzött ruhái, melyek több esetben elérik a 80-100 évet. Ezek a népviseleti ruhák keverékei a Dél-Duna menti községek (Báta, Dunaszekcső) és Zengővárkony ruháival. Természetesen azért a községben és a környező falvakban csak -kékösi- ruhának mondják. A kiszellőztetett és a korábban kiteregetett ruha illata átjárja a helyiségeket. Az utolsó napok fontos feladata a pendelyek mosása, keményítése. A lányok és a bíróné külön ruhát húz a felvonulás alkalmával. A fiúkról is essen szó. Ők a hagyományos széles fehér gatyát húzzák, alá fekete bőrcsizmát, fekete kötényt. Elmaradhatatlan náluk a fekete kalap, amin több színű szalag van, és árvalányhajjal van díszítve. Kezükben pedig fokost viselnek. Az egyik legfontosabb a szervezésnél. A bíró és a bíróné kiválasztása, valamint a megfelelő párok összeállítása. Ezekre az első összejövetelek alkalmával kerül sor. A bíró és bíróné személye általában sorba megy, vigyázva arra, hogy egy bizonyos időszak alatt mindenki sorra kerüljön.
A párok összeállítása általában az összeszokottság és egymás kiválasztásával történik-. Amikor összeállt mindez, megkezdődnek a próbák, amit megnehezít, hogy sok az eljáró tanuló és dolgozó, ezért általában az esemény előtt három héttel magnókazetták mellett tartanak, a kiválasztott zenekar számaira, péntek és szombat este. Az előtte való hét már a konkrét feladatoké, a szülők, lelkes aktivisták és a szereplők segítségével megtörténik a táncterem feldíszítése. A díszletekhez szükséges szőlőt szintén ők adják össze és helyezik fel a terembe.
Egyik legfontosabb feladat a korona összeállítása, volt olyan év, hogy 30 kg szőlő volt elhelyezve: A nap délelőttjén utolsó próba következik, ahol általában már van élő zene. Ekkor készítik el az útravaló szendvicseket és az összeadott bort, üdítőt. A felvonulás régebben lovaskocsikkal történt. A lovak hiánya miatt az utóbbi években már gyalogos felvonulást tartanak. 12.00-kor a már megérkezett kb. 10-13 fős zenekar muzsikájára elindul a menet. A menetet a fiúk alkotják, bíró és bíróné vezetésével, valamint a már nős illetve férjesek csatlakozásával. A menet végigjárja a lányos házakat, ahol kikérik őket. Ekkor már végig táncolva megy a menet és sorba csatlakoznak a kikért lányok. Amikor a teljes menet összeállt, menettánccal jönnek a Művelődési Ház előtti térre. Itt eltáncolják a betanultakat és elhangzik a kisbíró kikiáltó beszéde is.